Az ember és az élete
Uzsoky Miklós 1925 november 6-án Szent Miklós napján született, s a korabeli szokásokhoz (vagy ki tudja milyen okból) híven - későbbi nagy bánatára - a Miklós nevet kapta. Bár az ajándékok mennyisége mindig tripla volt, az ünneplés csak egyszeri.
Uzsoky Miklós saját vallomása szerint boldog ember volt „Egész életemben azzal foglalkoztam, ami érdekelt, amit csinálni akartam, soha nem kellett semmit csinálnom, amit más talált ki”.
Nyíregyházán született Czapulics András és Munkácsy Mária házasságának elsőszülöttjeként. Szín ruszin származású apja, aki 18 évesen tanult meg magyarul, olyannyira magyarnak érezte magát, hogy 1932-ben felvette az Uzsoky nevet. Eredetileg felesége nevét a Munkácsy nevet szerette volna felvenni, de annak védett volta miatt erre nem kapta meg az engedélyt. (Tudomásom szerint felesége semmilyen rokoni kapcsolatban nem áll Munkácsy Mihály festővel) Uzsoky András jegyzőiskolát végzett, s 1945-ig falusi jegyzőként dolgozott. 1927-töl 1944-45-ig Lónya község jegyzőjeként tevékenykedett.
1930- ban született öccse Uzsoky Endre.
Bár mindketten boldogan élték a falusi gyerekek életét, kivételezett helyzetük miatt a falusi életnek csak az örömeiben volt részük. Míg öccsére -Bandira- kortársai és a még élő nála idősebbek élénken emlékeznek, Apámra alig, mivel főleg a lakásban tartózkodott, könyvei, és éppen aktuális fizikai kísérleteinek szentelve idejét, mely kísérleteknek néha szigorú büntetés lett a vége. Amikor is például Apám a benzinhajtású gőzhajók működését tanulmányozta 4-5 éves korában - ki tudja honnan szerzett benzinnel - papírhajóiban s ki talált gyulladni a fürdőszoba. Bandi öccse - a későbbi jó nevű agrármérnök - se volt híján ötleteknek, amikor elküldték például, hogy 20 pengőért tojást vegyen, azt füllentette a pénz elveszett és vásárolt 50 kisnyulat, a fészerben rejtett el abban a reményben, hogy a cselre nem derül fény.
A fiúk elemi iskolájukat a lónyai népiskolában végezték, 10 éves koruktól a nyíregyházi Gimnázium internátusában, folytatták tanulmányaikat.
Apám internátusi éveit, csínyeit és megdöbbentő teljesítményét legendák övezték, de ezeknek egy külön fejezetet szentelek (link) Szakmai pályafutásról itt olvashatjuk.
Korai nyugdíjba vonulásának okait és körülményeit, ellentmondásosan idézik fel. A História Tudásnaptár (link) szerint nyugdíjazták. Apám nem értett egyet az Intézet koncepciójával, ezért osztályát elvették, tudományos tanácsadói pozícióba helyezték, kutatásaihoz elképzelései megvalósításához infrastukturát nem kapott. Ő maga így fogalmazott: „Én egy félreállított ember vagyok“ Miért történt ez így? A szereplők élnek, az eseményeket sok minden meghatározta, alapvetően maga a korszak, az uralkodó normák, a vezetők alkalmazkodási kényszere.
Uzsoky Miklós nem volt hajlandó alkalmazkodni, ahhoz a körülményhez, hogy a produktum a tudás nem elegendő Akadémiai igazolások nélkül nem lehet az országban dolgozni (Lásd: Interjú Máté Leventével ) Nem volt elegendő, hogy volt év amikor Magyarország exportbevételének ezrelékében volt mérhető, az általa tervezett berendezésből befolyt összeg,(link) Nem volt elég az első magyar TV adó terve. Nem volt elég a szupernyereség elméletével kapcsolatos, ma is hivatkozott korszakos eredménye. Nem volt elég A Fúziós Reaktorokról szóló 1957-es szintén korszakos Simonyi- Uzsoky publikáció (Lásd:Simonyi Uzsoky kapcsolatról ) Igazolások papírok kelletek volna, az akadémia doktori bizottságától, aminek megszerzése Őt nem Foglalkoztatta, mert szakmai tudományos szempontból számára érdektelen volt.(link)
Tartozom annyival Uzsoky Miklós emlékének, hogy megemlítem volt egy fiatalember, aki osztálya felszámolásakor, ahogy az egyik itt is visszaemlékező fogalmazott: „Apád körül a hóhérmunkát elvégezte”. Így szakmailag ellehetetlenülve, talán pro forma saját kérésre nyugdíjba kényszerült.